Petőfi Sándor

Azokra a napokra, amikor a magyar nép képes volt összefogni, s nem csőcseléknek nevezte a Molotov-koktélokkal a szovjet tankokra támadó, Rádiót ostromló pesti srácokat. Azokra az időkre emlékezünk, amikor az emberek többségére nem mondhatták a kommunista megszállók és elnyomók, hogy csendes többség, mert nem maradtak otthon a meleg szobákban, hanem odaálltak a pesti srácok mellé. Arra a forradalomra emlékszünk, amikor a forradalmárok nem együtt szavazgattak a kommunistákkal a parlamentben (a nemzeti ügyek ellen), hanem felkötötték őket egy lámpavasra. Az utcákon kitett adománygyűjtő ládákra emlékezünk, amelyekből senki sem vett ki, de mindenki tett bele, amennyit tudott. A valódi hazafiakra emlékezünk, akiket akkor is kivégeztek, agyonlőttek, bebörtönöztek vagy száműzetésre kényszerítettek. A szovjet hadsereg, a vérbíróságok, az ÁVH áldozataira. Pongrátz Gergelyekre. Azokra, akik ma felemelnék a hangjukat az izraeli vízágyúk, a vérbíróságok és az AVH (Alkotmányvédelmi Hivatal, volt NBH) áldozataira. Akik ma tennének valamit a politikai foglyokért. Önzetlenül, nem azt nézve, hogy szimpatikus-e nekik a bebörtönzött, mert a rabságot mindannyiunkért szenvedik el. Azokra emlékezünk, akik együtt szenvednének, vagy kiállnának Budaházy Györgyért, aki vitte a zászlót. Hol együtt vittük, hol egyedül vitte, hol helyettünk vitte.

Nem elégedhetünk meg azzal, hogy október 23-án olyan szalonpolitikusok beszédeit hallgatjuk, akik díszöltözetben arról hazudoznak, hogy idén tavasszal forradalom történt a szavazófülkékben, ugyanakkor 2006. október 23-án rémülten menekültek a páncélozott autójukon a gumilövedékek elől, még az őket ünneplő tömeget is hátra hagyva. S, bár érdemes elmennünk, hogy meghallgassuk a parlamentbe jutott egyetlen igazi nemzeti párt, a Jobbik vezetőinek útmutatásait, beszámolóit, de bűn utána hazamenni a fűtött otthonainkba, vagy megvacsorázni valahol egy kellemes étteremben. Ezen a szent napon, amikor véget érnek Budapest belvárosában a rendezvények, hívunk mindenkit a 18 órakor kezdődő demonstrációnkra, a Budapesti Fegyház és Börtön Kozma utcai épületéhez (1108 Budapest, Kozma u. 13.) . Itt egykor, ’56-ban és azután is történelmi események és megtorlások zajlottak, ma pedig itt tartják fogva Budaházy Györgyöt. Nincs 2010. október 23-án ennél szimbolikusabb helyszín. Kérjük, hozzon mindenki magával fáklyát vagy egy szál gyertyát. Mi már ott leszünk, ugyanis 2010. október 23-án hajnali 3 órától kezdődően 72 órán át figyelmeztető éhségsztrájkot tartunk, 64 fővel, a börtön közelében, követelve a politikai foglyok szabadon bocsátását.

Ehhez a tömeges éhségsztrájkhoz keresek magam mellé még 63 főt. Mivel éjjel-nappal, 72 órán keresztül, egy falat étel nélkül, akár fagypont alatti hőmérsékletben kell kibírni az éhségsztrájkot, kizárólag makkegészséges, 18. életévüket betöltött személyek jelentkezését várjuk a budahazyert@gmail.com címen. Tekintettel az egészségügyi kockázatra, a válogatás jogát fenntartjuk.
A 18 órakor a börtönnél kezdődő tüntetésre viszont - ahol a nemzeti jogvédők és a nemzeti ellenállás vezetői is felszólalnak - mindenkit várunk!

Fel a győzelemre! Mindhalálig.

Toroczkai László