Petőfi Sándor

Murányi Levente elmondta: 1957-ben 13 társával együtt „államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedésben való tevékeny részvétel miatt” ítélték el, közülük hármat kivégeztek (Renner Péter, Sörös Imre, Zsigmond László). Őt magát is halálra ítélték hatodrendű vádlottként, kiskora mentette meg a kötéltől. 1959-ben 2 év 2 hónap amnesztiával szabadult. 

Mint elmondta: egykori 56-os szabadságharcos társaival együtt felháborítónak tartják, hogy egy ilyen emlékmű „őrzi” 1956 emlékét, azt pedig főleg, hogy Gyurcsány Ferenc adta át a nyilvánosságnak, miközben néhány utcával arrébb verték, taposták és lőtték az embereket a karhatalom rendőrei – mindezt a forradalom 50 éves évfordulóján.

Azt sem értjük, hogy a több mint 80 beérkezett pályamunka közül, melyek egyike szebb, mint a másik, miért ezt a borzadályt választották – folytatta a képviselő. Mint elmondta, a művésztársadalom többsége esztétikailag és eszmeileg is kifogásolta az emlékmű megvalósítását. Az „emlékművet” az 1956-os dicső forradalom megcsúfolásának és arculcsapásának tartja.

A még élő 56-os szabadságharcosok azt szeretnék, ha ezt az emlékművet lebontanák, és valami méltó emléket állítanának a huszadik század legnagyobb szabadságharcának emlékére. Itt korábban a liget kapuja volt, platánfás kerengővel és szökőkúttal – még ennek visszaállítása is szebb emlékkel adózna a forradalom előtt.

Az is felháborító, hogy az 56-ot vérbe fojtó kádári nomenklatúra és annak örökösei pénzügyi és személyes kapcsolati tőkéjét felhasználva került hatalomra, és ezek az emberek a mai napig az ország szentélyében, a Parlamentben ülnek. Felvilágosító munkát kell végeznünk, mert még mindig 1 millióan szavaztak rájuk.

Újságírói kérdésre, hogy miért kell elbontani, miért nem elég egy újat építeni, hiszen lehet, hogy a fiatalabb korosztálynak tetszik, Murányi Levente elmondta: nincs kifogása az ellen, hogy a helyén maradjon az alkotás, de vegyük le róla 56 emlékét, mert ennek semmi köze hozzá. A megoldás az lenne, hogy egy új helyen állítanánk egy méltó emléket a forradalomnak.

Losonczy Pál megjegyezte, hogy az emlékmű az 56-osok terén található, mégiscsak van beleszólása az élő 56-os szabadságharcosoknak, hogy milyen emlékmű álljon itt, hiszen róluk, rájuk emlékezve van elnevezve a tér. Vagy építsünk egy méltó emlékművet a Szabadság téri szovjet obeliszk helyére, vagy ezt vigyük át oda, és itt a rengeteg pályázat közül kiválasztva építsünk egy igazi emlékművet. Ez a borzadály hűen tükrözi az elmúlt nyolc év szellemi, kulturális sötétségét.