Petőfi Sándor

Staudt Gábor Z. Kárpát Dániellel tartott közös  keddi sajtótájékoztatóján „mérhetetlenül felháborítónak” nevezte a külföldi vállalatok brüsszeli panaszlevelét. A jobbikos képviselő aláhúzta: a jogszabály nem kifejezetten a multinacionális cégekre vonatkozik, hanem egy bizonyos bevétel határ fölött minden hazai vállalkozásra, így szerinte érthetetlen, mit kifogásolnak a dokumentum aláírói.  

A politikus különösen visszatetszőnek tartja, hogy éppen azok a cégek panaszolják be hazánkat az Uniónál, akik Magyarországra érkezésük idején sok százmilliós támogatásokat kaptak „munkahelyteremtésre”, ám sokszor így is előfordult, hogy hamarosan tovább álltak olyan régiókba, ahol még jobban ki tudták zsigerelni a munkavállalókat.

Z. Kárpát Dániel kiemelte: ezúttal a hazai gazdaság olyan szegmenséről beszélünk, amely az elmúlt két évtizedben nem vette ki részét a közteherviselésből, sőt a multinacionális cégek kifejezetten az adóelkerülés különböző módozataiban jeleskednek. Ezek a társaságok évente 4000-4500 milliárd forintnyi jövedelmet visznek ki az országból adómentesen – emelte ki a politikus.

Z. Kárpát a közterhek kikerülésének tipikus példájaként azt a számos cégnél alkalmazott gyakorlatot említette, amely szerint a hazánkban működő leányvállalat az anyacégétől bérli informatikai rendszerét. Utóbbi „árszabását” semmilyen szabály nem korlátozza, így ezzel a módszerrel akár a teljes nyereség adómentesen kivihető Magyarországról.

Az országgyűlési képviselő szerint hamis az a gyakran hangoztatott állítás is, mely szerint a multikat azért „nem szabad bántani”, mivel rendkívül sok munkahelyet teremtenek.  A külföldi tulajdonú nagyvállalatok a munkavállalók mindössze 6%-át foglalkoztatják, szemben a munkahelyek 60%-át biztosító magyar kis-és középvállalkozásokkal – mutatott rá a politikus.

A Jobbik úgy véli, nem „Brüsszelben kell hisztizni” az egyébként semmilyen uniós szabályba nem ütköző válságadók miatt, hanem inkább azon kellene gondolkodni, hogyan tartsuk az országban a multik által az adók megkerülésével kivitt hatalmas jövedelmeket.

Z. Kárpát Dániel ugyanakkor leszögezte: a kormány „elévülhetetlen bűne”, hogy a válságadók fogyasztókra történő áthárítását semmilyen módon nem akadályozza meg. Ily módon most azok a vállalatok „sírnak Brüsszelben”, akik egyébként a rájuk rótt közterheket egy az egyben áthárítják a beszállítókra és a vásárlókra.

Staudt Gábor végszóként Gyurcsány Ferenc magyar vállalkozóknak szóló „jó tanácsát” üzente az adózással szemben berzenkedő multiknak: „Ha nem tetszik el lehet menni!”