Petőfi Sándor

Szokás Budapestet összevetni Prágával. Aki járt a csehek fővárosában, tapasztalhatta, hogy az egy valóban kitalált, rendezett és csalogató város. Egy ékszerdoboz. A Budapesttel való összehasonlítás elszomorító a számunkra.
Pedig Prágának semmivel nem szebb a fekvése, semmivel nem nagyobb a történelme, semmivel nem jobbak az adottságai, sőt. Egy dologban más: van felelős városvezetése, amely a városra nem prédaként, hanem óvni és építeni való otthonként tekint. Ahogy az normális, tisztességes embereknél szokás.

Sajnos Budapest elmúlt húsz éve során sem normális, sem tisztességes vezetése nem volt fővárosunknak. Nem kellene tehát ide valami nagy-nagy dolog, pusztán a tisztesség, mert a hazai és ezen belül a fővárosi politikában ez a legnagyobb hiánycikk. Mennyi pénzt költöttünk a BKV-ra, és abból mennyi látszik? Mióta is szenvedünk a 4-es metróval? Miért is drágább nálunk minden, mint bárhol máshol a világon, a hidak, az utak, az épületek? Valami itt nagyon bűzlik, azt is tudjuk, micsoda. Pontosabban, hogy kicsodák. Itt van hát az ideje, hogy ez változzon. Méghozzá radikálisan.

Sokan azt hiszik – tévesen –, hogy ha Demszky helyett valaki más lesz a főpolgármester, majd minden egy csapásra jobb lesz. Ennek a szerencsétlen alaknak a leváltása csupán az alap, amiből kiindulunk, de önmagában kevés. Pláne akkor, ha a város vezetése, a főpolgármester, a helyettesei, illetve a döntéseket hozó testület ugyanolyan gondolkodású, „mutyihajlamos” emberekből tevődik össze, csupán más színekben. Budapestnek most nem fájdalomcsillapító kell, tüneti kezelés, hanem valódi program, valódi vízió, valódi megoldások és valódi akarat. Vagyis a Jobbik.

Budapest nyitottságát meg kell őrizni, ez nem kérdés, de nem szabad az elmúlt húsz év nagy tévedésének hálóját tovább szőnünk. Egy nagyváros nyitottsága nem egyenlő azzal, hogy kuplerájnak kell lennie. A nyitottság nem a mocsok, az értéktelenség és a destruktivitás, hanem a szép, az értékes és az építő iránti befogadó készséget jelenti. A magyarok fővárosának a jövőben ezt kell szem előtt tartania. A hasonló ugyanis a hasonlót szereti. A mocsok a mocskost, az értéktelen a söpredéket vonzza, míg a szép és az értékes a jót és az igazat. A Jobbik egy olyan Budapestet képzel, amely lüktet, és nem vonaglik. Amely elvarázsol, és nem elkábít. Amely színes és sokféle, de nem tarka káosz.

Budapest élhetőségét helyre kell állítani, ez sem kérdés. Ehhez több zöldre, nagyobb biztonságra, tisztább és hatékonyabb közszolgáltatásokra van szükség. Ahogy Dr. Staudt Gábor főpolgármester-jelöltünk egy interjúban mondta, ehhez nem kell feltalálni a spanyolviaszt, egyszerűen nem kell ellopni a pénzt. Nekünk, normális magyar embereknek, mondhatni egyszerű halandóknak elképzelhetetlen, micsoda összegek kötöttek itt ki magánzsebekben. És az emberben óhatatlanul felmerül – a talán költői – kérdés: Jó-jó, az MSZP és az SZDSZ politikusai tolvajként viselkedtek, de lehet-e húsz éven keresztül büntetlenül tolvajkodni úgy, hogy az ellenzéket ne vegyem be az üzletbe? A kérdésre mindenkinek magának kell válaszolnia, ha máshol nem, hát a szavazóurnáknál. Mi olyan Budapestet szeretnénk, amely nagy, de nem zsúfolt, amely nem csupán zöldebb, hanem tisztább is, ahol nem a bűnügyi statisztika javul, hanem az itt élő emberek biztonságérzete, ahol a történelmi légkör nem romokat jelent, ahol beruházások vannak, nem kiruházások.

Az ország egyötöde ebben a városban él. Ha tetszik, ha nem, ami itt zajlik, nagyjából az történik az országban is. Budapest kisugárzása elképesztő. Eddig nem szíve volt Magyarországnak, hanem a beteg testrésze. Mi, jobbikosok azzal a szándékkal vágunk neki az október 3-ai választásnak szerte az országban, hogy az Országgyűlés után most a településekre is elvigyük a radikális változást. Az országnak nagyon jót tett, hogy nagy erővel jutottunk be a Parlamentbe. A balliberális oldal – amely az ország bajainak forrása és fő felelőse – szinte láthatatlanná és erőtlenné vált. A kormányoldalra viszont számtalan előremutató kezdeményezésünket tudtuk rákényszeríteni, mivel a jelenlétünk miatt már nem volt folytatható a mellébeszélések és hazudozások sora. Az ország településeinek és ezen belül Budapestnek is nagyon jót tenne, ha lenne végre olyan erő, amely ha kell, keresztbe fekszik, hogy útját állja a rossznak, ha kell, utat vág a legsűrűbb bozótosban is, hogy utat adjon a jónak, amely nem alkuszik, hanem szolgálja hazáját. Nem csupán tágabb értelemben az országot és nemzetünket, de szűkebb értelemben véve azt a települést is, amelyen él szeretteivel, barátaival, ahol dolgozik, és ahol gyarapodni próbál. Ehhez kérünk bizalmat. Meg fogjuk szolgálni.

Vona Gábor, a Jobbik elnökének írása megjelent a barikád hetilap 33. számában.