| Jobbik : Vona Gábor: Nem a motort kell kicserélni, hanem a karosszériát |
Vona Gábor: Nem a motort kell kicserélni, hanem a karosszériát
2010.11.12. 20:37
A Jobbik túl van három életbevágóan fontos választáson.
Mindhárom választás kimenetele a párt – és ezáltal hitünk szerint az egész nemzet – számára döntő volt. Bármelyiken rossz eredményt értünk volna el, szétszedtek volna bennünket. Az akadályokat azonban minden ellenséges mesterkedés dacára sikerrel vettük. Az EP- és az országgyűlési választásokon fényes sikert arattunk, az önkormányzati választásokon pedig a hihetetlenül megnehezített feltételek között fáradt szervezeteink hozták a kötelezőt.
A Jobbik megmutatta, hogy középpárttá vált, amellyel mindenkinek számolnia kell. A feladat pedig, hogy ne csupán megtartsuk, amit elértünk, mert az édeskevés, hanem tovább erősödjünk. A kérdés persze az: hogyan? Véleményem szerint a Jobbiknak nagyon szilárd fundamentumai vannak. A 2003-as Alapító Nyilatkozat, a 2006-os Bethlen Gábor Program, a 2009-es EP Program és a 2010-es Radikális változás címet viselő választási program jelöli ki azokat a határokat, amelyeken belül kell maradnunk. Mondhatnám úgy is, hogy ezek a dokumentumok alkotják a Jobbik alkotmányát. Mindre nagyon büszke vagyok, mert mindegyiket átitatja a tiszta és őszinte szándék, a szakmai alaposság és nemzeti elkötelezettség, és ami nagyon fontos, az egymás felé mutatott koherencia. Az idő próbáját is kiállták, amely egyrészről a programok szerzőinek tudását dicséri, másrészről az ország vezetőinek és kormányainak munkáját minősíti. Negatív irányba.
Az elkövetkezendő időszakban olyan politikai változások történnek az országban, amely előbb-utóbb újból megköveteli majd valami fontos útjelző lefektetését, de kapkodni sem kell vele. Sok minden még nem tisztázódott abból, mit is hoz ez a jelenlegi kormányzás. Bár a politikai nyilatkozat kötelező falra függesztése, és a mostani AB elleni támadás már sok mindent elárul a fülkékben vívott forradalomról, arról, hogyan válik az egyre inkább a jakobinus logika áldozatává. Mindenesetre úgy látom, hogy a Jobbik előtt álló legfontosabb feladat nem az, hogy valami új, nagyszabású dokumentumot írjunk. Az eddigiek – ahogy azt fentebb már megjegyeztem – továbbra is elképesztően aktuálisak. A feladat tehát nem a motor kicserélése, hanem a futómű és egyéb tartozékok modernebbé-jobbá tétele, valamint a karosszéria tökéletesítése.
Vagyis nem a „mit?”, hanem a „hogyan?” kérdésében kell fejlődnünk. Tudjuk, hogy a mi autónk a legjobb, csak az a baj, hogy ez nem látszik mindenki számára. Pláne azok számára nem, akik nem akarnak beleülni. Magyarul, a Jobbik nem tudott vonzó párttá válni azok számára, akikkel nem került közvetlen kapcsolatba. (Ez persze fordított szemszögből egészen másképp hangzik, vagyis azokkal, akikkel viszont igen, akik megismerték a Jobbik valódi arcát, azok a szimpatizánsainkká váltak.) Ha valakik elvégeznék azt a felettébb furcsa vizsgálatot, hogy az adott párt valódi arca és a társadalomban róluk alkotott kép hogyan viszonyul egymáshoz, akkor azt látnánk, hogy az adott pártok valódi arcánál jóval jobb a társadalmi megítélésük. Egyedül a Jobbiknál fordított a helyzet. A mi társadalmi megítélésünk viszont sokkalta rosszabb, mint a párt valódi arca. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mi arcunk az aztán patyolattiszta, de hogy a többiekéhez képest az, és hogy az emberek egy jelentős részében velünk kapcsolatos sztereotípiákhoz képest az, abban biztos vagyok.
A következő időszak feladata tehát, hogy a szervezetet megerősítsük az előttünk álló feladatokhoz. Ez azt jelenti, hogy hatékonyabban és gyorsabban kell működnie a pártnak. A másik feladat pedig, hogy minél több emberhez eljuttassuk a mi valódi programunkat, valódi céljainkat. Ez az utóbbi, kommunikációs feladat lesz a nehezebb. Az
előbbi ugyanis szinte csak rajtunk múlik. A mi kreativitásunk, emberségünk, szervezőképességünk függvénye, hogy a párt szervezetileg mennyire lesz mobilis. Az utóbbi feladat viszont egy többismeretlenes egyenlet megoldásához hasonlatos. Hiába javul és erősödik a párt kommunikációja, ha az ellenségeink rágalmaira, aknamunkájára,
lejárató kampányaira nem tudunk érdemi válaszokat adni. Ennek a megvalósítása művészi virtuozitást, mérnöki precizitást, maratoni kitartást és csalhatatlan intuíciókat igényel. Eddig sikerült. Most is sikerülni fog.
Vona Gábor
|