Petőfi Sándor

Az Egyesült Államok jelenleg összegzi a tavalyi népszámlálás eredményeit. Az előzetes eredmények semmi jót nem mutatnak a fehér emberre nézve (akik még mindig többségben vannak). A nem fehér gyerekek túlsúlya azt jelenti, hogy húsz-harminc éven belül a politika és a gazdaság formálása olyan emberek feladata lesz, akik már nem azon angolszáz gyarmatosítók leszármazottai, akik évszázadokkal korábban Amerikát meghódították. A latin (spanyol anyanyelvű) amerikai nők sokkal több gyermeket szülnek, mint a fehér nők, ami nem csak a fehér lakosság számbéli csökkenését jelenti, hanem az angolul beszélő lakosság csökkenését is. A spanyol nyelv fokozatosan kiszorítja az angolt.

Érdemes megjegyezni, hogy a faji összetétel változása egészen mást jelent az Egyesült Államokban, mint Európában. Bár mindkét térségben a fehér lakosság van többségben, ennek összetétele eltérően alakul. Európa esetében mindig is a fehérek képezték a bennszülött lakosságot, a muszlim országokból érkezők és a feketék voltak a bevándorlók. Amerikában mindegyik csoport bevándorló. Fehérek, feketék, ázsiaiak - az őslakos indián és eszkimó populáció csak a teljes lakosság egy százalékát teszi ki.

Európa történelme sokkal régebbre nyúlik vissza, mint az Egyesült Államoké, de Európa csak most először szembesül a faji összetétel ilyen arányú átrendeződésével. Azonban az Egyesült Államok bizonyos mértékig ma egy korábbról már ismert helyzetben van.

Úgy tartják, hogy mire az európaiak a XV-XVI. században megérkeztek arra a területre, ami ma az Egyesült Államokat jelenti, ezt a területet mintegy 11 millió indián népesítette be. Az azt követő néhány száz évben a fehér lakosság száma ugrásszerűen növekedett, az indián lakosságé pedig csökkent. Az 1619-es év tovább bonyolította a helyzetet: ekkor importálták az első afrikai rabszolgákat Virginia területére. Azután a rabszolgák beáramlása folyamatos volt, és ennek eredményeként a népesség faji összetétele drámaian megváltozott.

A 2000-es népszámlálás szerint a feketék a lakosság 12,1%-át alkották, de volt már példa ennél nagyobb arányra is. 1790-ben, 14 évvel az Egyesült Államok születését követően az összlakosság 19,3%-a volt afrikai, és a déli területeken ők alkották a többséget. Egy évvel a polgárháború kitörése előtt (1860) a népesség 14,1%-a volt fekete. A fekete lakosság teljes létszáma folyamatosan nő, a teljes lakossághoz viszonyított arányuk azonban csökkent egészen 1930-ig, amikor is az összlakosság 9,7%-a volt fekete.

A fekete lakosság arányának csökkenését a fehér bevándorlók tömeges érkezése okozta a 19. század második felében. Nekik köszönhetően a fehér lakosság néhány év után már az összlakosság 80%-át jelentette. Az Európából érkező bevándorlók tömegeinek etnikai összetétele szintén folyamatosan változott. Angol, francia, spanyol, holland, svéd kolóniák alakultak az Egyesült Államokban. Voltak orosz erődítmények, és ennek megfelelően nagy számban orosz telepesek is a Csendes-óceán partvidékén. Mire a függetlenségi nyilatkozatot aláírták 1776-ban, az angolszász elem vált uralkodóvá az országban.

Később a XIX. század közepén leginkább ír és német bevándorlók érkeztek az Egyesült Államokba, kisebb mértékben hollandok és skandináv lakosok. A XX. század elején a bevándorlás ismét változott: ekkor a Dél-Olaszországból érkezők voltak túlsúlyban, de sokan vándoroltak be oroszok, és egyre többen érkeztek az Osztrák-Magyar Monarchia területéről is. Ekkorra a bevándorlók közt nagy arányban voltak jelen a zsidók is.

A XX. század első felében kínai, japán, koreai lakosok özönlöttek az Egyesült Államokba, a XX. század második felében pedig Latin-Amerikából érkeztek sokan: mexikóiak, kubaiak, és más dél-amerikai országok lakosai. Különösen sok bevándorló érkezett Mexikóból, mert nekik ehhez csak annyit kellett tenniük, hogy átmennek a határon. Ennek eredményeként a déli és nyugati Egyesült Államokban, valamint New Yorkban a spanyol beszéd néha elsőbbséget élvezett az angollal szemben.

A spanyolok helyzete nem mondható egyszerűnek, mivel a modern Kalifornia, Texas és a délnyugati rész rengeteg más állama egyszer Mexikó részét képezte. Puerto Rico szigete az Egyesült Államokhoz tartozik, lakosainak amerikai útlevele van, de nincs joguk képviselő választására.

2000-ben így nézett ki a faji összetétel: a fehérek tették ki a lakosság 69,1%-át, a feketék 12,1, a spanyolok 12,5, az ázsiaiak pedig 3,6%-át. A lakosság többi részét az indiánok, ill. óceánia lakói tették ki, illetve az olyan keverékek, mint pl. Obama. A fehér lakosság aránya máig is csökken, a feketék, latinok aránya folyamatosan nő.

Figyelemre méltó, hogy a faji arányok átrendeződése bár lassan, de a hatalom faji összetételét is megváltoztatja. 1960 előtt elképzelhetetlen volt, hogy valaki pl. ír származással elnök legyen. Hosszú ideig az olaszok, feketék, spanyolok és ázsiaiak sem férkőzhettek a hatalom közelébe. Leszármazottaik közül ma már sokan miniszterek, szenátorok, kongresszusi képviselők. Obama félig fekete, félig ír. Az 1950-es évek Amerikájában egy ilyen elnök még elképzelhetetlen lett volna.

Azonban akárhogy is alakultak a faji viszonyok, politikai értelemben az Egyesült Államok hű maradt az angolszász politikai hagyományhoz. A huszadik század eleje óta az ország a legtöbb esetben ugyanazt a szerepet játssza, mint a korábbi brit birodalom. Ez nem meglepő, mivel eredetileg az angolszász elem érvényesült, az ettől eltérőek nem juthattak szóhoz - ha mégis, akkor alkalmazkodniuk kellett a már kialakult politikai kultúrához.

Ugyanakkor Amerika még soha nem tapasztalta a nem-fehérek teljes dominanciáját a fehérek felett. Ha az angolszászok teljes lakossághoz viszonyított aránya extrém alacsonnyá válik, a feketék és latinok felülmúlják őket, az lassan, de befolyásolni fogja az amerikai politikát, mert ezeknek a csoportoknak teljesen más az értékrendje. Ekkor az amerikai külpolitikában is jelentős változások várhatóak.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés