Petőfi Sándor

Néhány szülő azt tapasztalja, hogy kamaszodó gyermekét más nem is érdekli, csak az újabb és újabb számítógépes játékok. Gyermekeik láthatóan elfordulnak a szürke valóságtól, és az izgalmak virtuális világába vetik magukat. Kell-e, hogy aggódjunk emiatt, vagy nyugtassuk meg ismerőseinket és önmagunkat, hogy: majd kinövi a gyerek, és megtalálja a helyét a valódi világban is?

Úgy gondolom, hogy a játékszenvedély lehet káros gyermeknél és felnőttnél is, ha az érdeklődési kör annyira beszűkül, hogy mellette alig jut idő és energia az élet egyéb területeire. Vajon mi idézheti elő ezt a fajta beszűkülést?

Az élethelyzetek kihívást jelentenek gyermek és felnőtt számára egyaránt. Az igények, vágyak és félelmek, melyek emberi kapcsolatainkat átszövik, hatással vannak az önmagunkról kialakított képre. Ezzel önmagunkról és a világról kialakított képünk egyre gazdagabb, differenciáltabb lesz, és egyre közelebb lesz a valósághoz. Ez így is történne akkor, ha bizonyos érzéseket és gondolatokat nem részesítenénk előnybe másokhoz képest; de természetesen a kellemes tapasztalatokra nyitottak vagyunk, a kellemetleneket pedig igyekszünk elkerülni. És itt jön a virtuális valóság szerepe! A virtuális valóságot úgy építik fel a számunkra, hogy kielégítse azokat az igényeket, amiket a természetes környezet nem tud, vagy nem akar kielégíteni.

A helyzetek érzelmeket hívnak elő belőlünk. Az érzelmek gondolatokat ébresztenek bennünk: pl.: “ez kellemes”, “ez tetszik”, “ez bonyolult”, “ezt nem akarom”. Kialakul egy fajta viszonyunk, érdeklődésünk, igényünk azzal kapcsolatban, hogy milyen környezetet szeretnénk, és milyet nem, milyennek szeretnénk látni magunkat, és milyennek nem. Tetteink érzelmi hozzáállásunkból és gondolatainkból születnek meg.Tudatunk befolyásolja tetteinket, és tetteink következményei hatással lehetnek a tudatállapotunkra.

Ha sikerül megoldani egy problémát, akkor azt a megoldást begyakorolva kialakulhat egy magatartásforma, ami képessé tesz bennünket hasonló helyzetek megoldására. Ha egy bizonyos viselkedéssel sikerül elkerülni egy problémát, sikerül megszabadulni egy nyomasztó érzéstől, akkor ez az elkerülő magatartás válhat szokásunkká. Ha a számítógépes játék vagy a TV segítségével rendszeresen sikerül átélni egy olyan érzést vagy hangulatot, ami hiányzik nekünk, akkor kialakulhat egy kötődés a virtuális valósághoz.
Az életmód a megszokott és rögzült magatartásmódok összessége. Én egy életmódot akkor neveznék egészségesnek, ha a segítségével olyan magatartásmódokat sikerül begyakorolni, melyek segítenek abban, hogy megoldjuk az életkorunkból és élethelyzeteinkből adódó kihívásokat. Károsnak pedig azt nevezném, amely inkább elmélyíti a problémákat, és általa nem fejlődnek, vagy visszafejlődnek azok a képességeink, melyekkel sikerülne megoldani őket vagy túljutni rajtuk.

A kutatások szerint a TV nézéssel és a számítógépes játékokkal eltöltött idő a – mutatóujj gyors gombnyomási reakcióidejének fejlődésén kívül – semmi olyan képesség kifejlesztésében nem segít, aminek az élet más területein hasznát vehetnénk. Bár szülőként reménykedni szoktunk ebben. Valójában a közép és felsőfokú számítástechnikai iskolákban néhány hónap után már semmiféle előnyt nem jelent az, hogy valaki kisgyerek kora óta számítógépes játékokkal játszott. A TV és a számítógépes játék szerepe az életünkben tulajdonképpen inkább az, hogy a segítségükkel megváltoztassuk a tudatállapotunkat, elfelejtsük a problémáinkat, beleálmodjuk magunkat egy álomba, ami nem olyan nyomasztó, mint a valóság. A valós élethelyzetektől a virtuális világokba menekülés szokása ebből a szempontból tehát – a tartós függőség megjelenése esetén – a személyiségfejlődés szempontjából egészségtelen életmód kialakulását eredményezheti.

Ha ezek a tevékenységek mindennapossá válnak, és azt tapasztaljuk, hogy egyre több időt lekötnek, érdemes elgondolkodni azon, hogy nem azért nyúlunk-e hozzájuk, mert bizonyos érzéseket, gondolatokat nem tudunk elviselni. Figyeljük meg, hogy milyen TV műsorokat nézünk szívesen. Figyeljük meg, hogy gyermekünk milyen játékokat játszik.

Azt gondoljuk talán, hogy véletlenszerűen választjuk ki azt, hogy mivel szórakoztatjuk magunkat. De ez nem így van. Ami izgalomba hoz, az megmutatja lelki világunk mélységeit. Jelezhet valamit vágyainkról, ha van szemünk hozzá, hogy észrevegyük. Gondolkodjunk el azon, hogy honnan származhatnak ezek az igények, és mi a jelentőségük? Mi jelentene előrelépést számunkra vagy gyermekünk számára? Ha segítenénk érvényesíteni ezeket az igényeket, vagy ha lemondanánk róluk?

A számítógépes játékban a gyermekek megélhetik azt a sikerélményt, ami az életben hiányozhat nekik.Kifejezhetik azt a dühöt és agressziót, amit a mindennapokban esetleg nem engedhetnek meg maguknak.Egy kamasz számára nagyon fontos az, hogy átélje a lázadást, és higgyen a saját képességeiben, hogy hatással lehet a dolgok alakulására. Át kell élnie a növekedést, a fejlődést, és neki és a környezetének meg kell emésztenie azt, hogy ez szükségszerűen együtt jár az értékek bizonyos mértékű rombolásával. A játékprogramok biztosíthatják ezeket az élményeket. Játék közben az ember mindezeket elhiszi magáról abban a módosult tudatállapotban. Utána, a valóság pedig még kiábrándítóbb és még nehezebben megemészthető lesz. Fokozódhat ezzel az önbizalomhiány, és a valóságtól való rendszeres elfordulás, ami pedig természetes módon a képességek stagnálásához vagy visszafejlődéséhez vezethet. Annak érdekében, hogy ezt biztonsággal megakadályozzuk, időben korlátozzuk azt az időt, amit a gyermek társaság nélkül, egyedül TV nézéssel vagy számítógépezéssel tölt el. Fontos azonban, hogy ezzel együtt minden nap betartsuk az “első a munka, aztán a szórakozás elvét”.

Szülőként kezdetben a technika áldásos hatásaként éljük meg, ha a gyermekünket sikerül lekötnünk a TV-vel vagy egy klassz számítógépes játékkal. Legyünk tudatában annak, hogy ilyenkor a megkönnyebbülést az okozza, hogy megtaláltuk a legolcsóbb baby sittert, akire ideiglenesen rábíztuk a gyermekünk nevelését. Ennek ára hosszú távon az lesz, hogy a gyermek emiatt lehet, hogy nem tanulja meg, hogy hogyan tud ő maga megküzdeni a saját feszültségeivel. Ha mindenáron el akarjuk kerülni azt, hogy a gyermek unatkozzon, akkor csökken az esélye annak, hogy a gyermek megtanulja feltalálni magát.

Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a játékok és élmények alkalmankénti kipróbálása és a rögzült magatartásmódok között. Ha rálátásunk van arra, hogy egy életmód hová vezethet, akkor meg tudjuk állapítani azt is, hogy az káros-e. Ha meg akarjuk reformálni az életmódunkat, akkor időben korlátozzuk azt, ami káros, és próbáljunk ki új viselkedésformát egy-egy kihívást jelentő helyzet kezelésére.

Irtzl Károly pszichológus
(www.irtzlkaroly.hu)

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.