Petőfi Sándor

A kortörténeti dokumentumot az Egyesült Államokban élő leszármazott ajánlotta fel Magyarországnak, a levelet Szapáry György washingtoni magyar nagykövet személyesen adta át pénteken Vantara Gyula polgármesternek.

A levelet a nagyközönség a Munkácsy Emlékházban, a volt Omaszta-kúriában, a zöld szalonban tekintheti meg péntektől két hétig, majd a dokumentumot szakszerű körülmények között fogják tárolni. Helyette másolatot láthat a közönség, de kutatási céllal az eredeti is bármikor megtekinthető lesz.

Omaszta Szilárd és Kemény Mihály, a Békés Csabai Casino és Polgári Kör elnökei a kiegyezés után írták meg levelüket Kossuthnak, ebben arra kérik, hogy járuljon hozzá egy nagyalakos portré megfestetéséhez Békéscsaba számára. Mint írták, elkészítését egy neves festőre bíznák, és minden költséget fedeznének. A szabadságharc szellemi vezére válaszában megköszöni a kérést, de azt udvariasan visszautasítja.

Levelében a következőket írja: "Hanem hogy én napokon át óra hosszan lesessem egy festő által arczomat, alakomat (mint ez olajfestészetnél máskép nem lehet) ez a gondolat valósággal idegessé teszen. Kétszer történt életemben, hogy ily kényszerűségnek engednem kellett..." Kossuth kárpótlásul arra tesz ígéretet, hogy az egyesület kérésére vállalkozik egy "photographiai ülésre", "ami hamar elkészül, a kor új vívmánya és tized annyiba kerül, mint a festmény". A portréfestésre felajánlott összegről Kossuth azt írja, a városvezetés azt adja oda a szegényeknek, fordítsák a tehetséges fiatalok felkarolására, taníttatására, a szegény honvédek nyomorának az enyhítésére.

Szapáry György nagykövet a levél történetéről az MTI-nek elmondta, hogy barátja, Móra Zoltán - Kemény Mihály dédunokája - ajánlotta fel Magyarországnak a levelet, amelyet a család ereklyeként őrzött. A nagykövet szerint Békéscsaba a levél őrzésének méltó helyszíne, hiszen a város hajdani vezetőihez szól és a Kiegyezést követő időszak egyik fontos várostörténeti dokumentuma.

A nagykövet 1952-53-ban, a kitelepítések idején ismerkedett meg a Móra családdal Tiszapolgáron. A vele egykorú Móra Zoltán 1956-ban hagyta el az országot, ma is Washingtonban él, szülei pedig a hatvanas években települtek át a tengerentúlra és vitték magukkal a levelet. Nagykövetté való kinevezése után Móra Zoltán felkereste őt Washingtonban, és a nagykövetségnek adományozta a levelet, de elfogadta Szapáry javaslatát, hogy a levél Békéscsabára kerüljön, abba a városba, ahová eredetileg küldte Kossuth Lajos.